Az Ágytól-asztaltól...Evészavarok és párkapcsolati problémák című könyv tartalomjegyzéke megtekinthető itt.

A tartalomjegyzékben nem jelöltük külön az egyes fejezetekhez tartozó élettörténet leírásokat (összesen 13), amelyek azt mutatják meg, hogy a hétköznapi életben hogyan nyilvánulnak meg az érintett problémakörök.

Ízelítőként ezekből néhány részlet:

„Én mindig jobb ember akartam lenni. Azt hittem, hogy annak, hogy ezt észrevegyék mások a hájas testem a fő akadálya. De most, hogy sovány vagyok, most is csak a testemet veszik észre. Gyakran kapom azon magam, hogy nincsenek gondolataim. Nincs véleményem. Hogy üres vagyok. Hogy nem tudok hozzászólni egy társaságban a beszélgetéshez és bekerülök a „kis csendes lány” szerepkörébe, amit talán még a kövérségnél is jobban gyűlölök! Mert belülről legszívesebben ordítanám, hogy én nem ilyen vagyok! Én nem akarok ez lenni! Nem tudom eldönteni, hogy ez a betegség – mert tudom már régóta, hogy beteg vagyok – kihozta az igazi jellemvonásaimat, amiket nem tudtam soha elfogadni magamban, vagy még visszahúzódóbbá tett. Nem tudom, hogy most vagyok-e az, aki valójában vagyok, vagy ez lett belőlem. Nem tudom azt sem, hogy ez fontos-e.”

"Hogy tudják rámondani a finomabbnál finomabb desszertekre, hogy nem kérek, úgy, hogy ne maradjon bennük hiányérzet a meg nem evett finomság, az elmaradt élmény miatt? Azt hiszem, valami rosszul van bennem összecsavarozva, rossz szoftvert építettek belém, fordítva van bennem a világ. A világ legegyszerűbb dolga az evés, ez kellene, hogy a legtermészetesebb legyen, mégis miért nem megy nekem? És másoknak miért megy? Ők hogyan csinálják, ők miben mások? Nem azokra gondolok, akik állandóan a fitneszteremben izzadnak, hogy égessék a kalóriákat és ott van az arcukon, hogy alig várják, hogy lejárjon a futógép programja és végre hazamehessenek és kipipálhassák, hogy ezen is túlvagyok. Szóval nem rájuk gondolok, akik szó szerint izzadságos verejtékkel küzdenek nap, mint nap a súlyukért és nem ülnek le vacsorázni a családjukkal este. Hanem azokra, akik hetente 1-2 alkalommal sportolnak, de csak úgy a saját gyönyörűségükre és ha megéheznek esznek, naponta 4-5 alkalommal. És közben nem azon zakatol az agyuk, hogy ez mennyi kalóriát, zsírt, és gyűlöletes szénhidrátot tartalmaz?"

"Az a baj szerintem, hogy az én napjaimban a legjobb dolog az az egy-két finomság, amit megengedek magamnak. Ha elmegyünk a kislányommal sétálni, nem tudom megállni, hogy ne vegyek a cukrászdában egy islert vagy egy kókuszgolyót. Vagy mindkettőt. Akkor meg már úgyis mindegy, oda az egész diétám. Akkor mindig majd holnaptól kezdem. Mellé jön a lelkiismeret-furdalás és nemcsak a zabálás és a hízás miatt, hanem azért is, mert nem tudom értékelni, hogy van egy rendes férjem, aki nem iszik, nem nőzik és nem költi feleslegesen a pénzt. Nem tudom eléggé értékelni, hogy van egy egészséges kislányom. És mardos a bűntudat azért is, mert semmit nem teszek azért, hogy megszülessen a kisfiúnk is. És amikor ezek az érzések és gondolatok a hatalmukba kerítenek, akkor megint ennem kell.”

A teljes történeteket a könyvben olvashatod.

A pszichológiai éhségek mindegyikéhez tartozik egy "Gondold végig, hogy..." fejezet, amely szintén nem kapott külön kiemelést a tartalomjegyzékben. Ezek mélyebb önvizsgálatra adnak lehetőséget.

Tovább a megrendelésre.