GYEREKKORI EVÉSZAVAROK

Elhízás gyermekkorban

A gyermekkori elhízás – amelynek gyakorisági csúcsa 7-12 éves kor között van - többféle okra vezethető vissza. Ezek egyike a csecsemő túletetése, amely során hibás tanulási folyamat alakul ki. Nem könnyű értelmezni a csecsemők jelzéseit, amelyek a szükségleteik kielégítésére vonatkoznak – az anyák többsége mégis jól reagál. Előfordul azonban, hogy az anyaszereptől való félelem, azt eredményezi, hogy az anya nem megfelelően válaszol a gyermek nyugtalanság-jelzéseire és ételt ad akkor is, ha a baba éppen fél vagy unatkozik. Az érzelmek később összekapcsolódnak az evéssel és felnőttként is enni fog a nehéz érzelmi helyzetekben.

A gyerekkori testsúly szempontjából nagyon fontosak a szülői étkezési és testedzési minták. Kutatási adatok szerint, ha az egyik szülő elhízott, akkor a gyermek esélye az elhízásra 40%, ha mindkét szülő súlyfelesleggel küzd, akkor a gyermekkori elhízás esélye már 80%. Ugyanakkor a normál testsúlyú szülők gyermekeinél mindössze 7%-ban találtak túlsúly-problémákat. Ez az adat több tényezőre hívja fel a figyelmet: a gyerekek táplálkozási és mozgási szokásai tág határok között módosíthatók. A szülőktől mentalitást és attitűdöt (viszonyulást) vesznek át, amely megalapozhatja az egészséges életmódhoz való hozzáállásukat. Ezért is fontos nagyon, hogy szülőként, hitelesek legyünk – és ez természetesen nem csak a táplálkozásra és az életmódunkra, életvitelünkre igaz. Sokan okolják a reklámokat a gyermekek egészségtelen táplálkozási preferenciáinak kialakulásában, amelyeknek valóban van formáló szerepe, de ne feledkezzünk meg saját lehetőségeinkről a gyermekek táplálkozási és aktivitási szükségleteinek kialakításában.

Gyermekkori elhízás és elszigetelődés

A gyermektársadalom meglehetősen kritikus a súlyfelesleggel küzdő kortársakkal szemben. Pszichológiai szempontból a gyermekkori elhízás legnagyobb hátránya az, hogy a túlsúlyos gyerekek gyakran kerülnek a közösségek perifériájára és egyre inkább visszahúzódnak a társas kapcsolatoktól. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy gátlásosak lesznek és a szociális ügyességük (például hogyan kell viselkedni társaságban) elmarad a többiekétől. Ezért nagyon fontos, hogy a gyerekek testsúlyának rendezésével egyidejűleg társas készségeik fejlődésére is figyeljünk. Így jelentősen csökken a visszahízás esélye.

Gyerekek, diéta, mozgás

A 12 év alatti elhízott, illetve súlyfelesleggel küzdő gyerekek diétáz(tat)ása nem egyszerű feladat. Ennek fejlődéslélektani okai vannak elsősorban: a gyerekek emlékezeti működése nem azonos a felnőttekével, dominál benne az itt-és-most megélése, az inger-és élményfeldolgozásban ez a fő mechanizmus. Ez abban mutatkozik meg, hogy számukra az, hogy majd 3, 6 vagy még több hónap múlva majd ilyen-vagy olyan leszek az túl távoli, túl megfoghatatlan idő és cél, hogy azért kitartóan dolgozni, küzdeni lehessen. Ugyanakkor vannak olyan gyermekkori jellegzetességek, amelyeket – ha mi, felnőttek is eléggé nyitottak és elszántak vagyunk a változtatásra – könnyedén megvalósíthatunk. Ne becsüljük alá a gyerekeket az új ételek, ízek iránti nyitottságuk szempontjából A gyerekek szeretik felfedezni a világot, vonzza őket minden ami érdekes, ami a megszokottól eltérő. Az új – egészségesebb- ételek bevezetésénél is azonban a legfőbb elv a fokozatosság. Az nem jó megoldás, ha dömpingszerűen (amit már a saját felnőtt életünkből megszokhattunk a nagy fogyókúrás, reformétkezéses korszakok idején) cseréljük le a kamra vagy a családi reggelik tartalmát. Viszont, ha alternatívaként van jelen az asztalon egy-egy egészségesebb étel, akkor a gyerekek egy idő után kíváncsiak lesznek rá és talán még meg is szeretik. Fontos a felnőttek hozzáállása: megfigyelhettétek, hogy abba a családban, ahol pl. a szülők valamelyike nem szereti a főzeléket, a gyerek(ek) sem fogják szívesen fogadni. Akármilyen szülők is vagyunk mindig modellként szolgálunk a gyerekeinknek – így van ez az étkezés terén is.

A többgyermekes szülők jól tudják, hogy a testvérek között nagyon jelentős temperamentumbeli különbségek lehetnek. A temperamentum-vonásokat a személyiség veleszületett jegyeinek tartják. Ennek alapján jelentős aktivitásbeli különbségek vannak a gyerekek között. Ezért olyan mozgásformára kell buzdítanunk gyermekünket, ami mozgásrendszerében, dinamikájában hozzá közel álló. Nem biztos, hogy ha a nagyobb gyerekünk karatézik, akkor a kisebbnek is őt kell követnie – esetleg csak azért, mert az edző személyiségével, lelkiismeretességével elégedettek vagyunk. És szülőként érdemes önvizsgálatot tartani abból a szempontból is, hogy nem saját, meg nem valósult vágyainkat akarjuk-e átélni a gyermekünkön keresztül, mint balerinák, vagy futball-sztárok. A rosszul megválasztott mozgási forma sajnos elvezethet oda, hogy a gyermek még a serdülőkor előtt elidegenedik a mozgástól, mert általánosítja az esetlegesen nem kedvelt sportágban szerzett negatív tapasztalatait.

Elegendő-e, ha gyermekünket sportolni visszük annak érdekében, hogy ne legyenek súlyproblémái? A tapasztalat azt mutatja, hogy sajnos, ez nem elég. Egyrészt azért, mert az, amit a gyermek a családi asztalon, illetve a családi asztalnál lát, tapasztal nagymértékben meghatározza életmódbeli szokásait. Másrészt gyakran az edzők sincsenek tisztában a sportág mozgásrendszeréhez szükséges energiabevitellel és a tápanyagok tartalmával, mire és milyen mennyiségben van szüksége egy fejlődő, fokozott terhelésnek kitett szervezetnek. Azzal is gyakran találkozunk, hogy gyermekünk néhány hónap vagy év elteltével abbahagyja a választott sportot és mivel a szervezete a fokozott energiafelhasználáshoz alkalmazkodott, ezért ha a táplálkozási szokásain nem változtat, jelentős túlsúlyt halmozhat fel. Különösen azoknál a sportágaknál figyelhető ez meg, amelyekhez hozzátartozik a versenyek előtti „fogyasztás”, amely rendszerint drasztikus módszerekkel történik (ld.: birkózás, ökölvívás). A rendszeresen ismétlődő gyors fogyás majd a mérlegelés utáni fokozott energiabevitel eredményeképpen a szervezet egyrészt „megzavarodik”, (lecsökken az anyagcsere sebessége, az emésztés is lelassul, megváltozik az éhségérzet és a telítettségérzés) másrészt serdülő-vagy felnőttkorban is jellemző, hogy a versenyszerű sportpályafutás befejeztével a személy nem tudja, hogyan kell helyesen táplálkozni és az ideális testsúlyt megtartani.

További gyermekkori evészavarok

A csecsemők/gyermekek táplálkozását tekintve a kisebb átmeneti problémák igen gyakoriak. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a szülő erre hogyan reagál, egyáltalán reagál-e vagy teljesen figyelmen kívül hagyja, mivel a rossz korai étkezési tapasztalatok későbbi viselkedészavarok kiindulópontjai lehetnek. A 2-3. életévben az étvágy jelentősen csökken, a növekedés is lassul. A gyakran előforduló válogatósság hátterében a szülők frusztrálása áll, amely fontos figyelemfelhívó jel.

Ruminatio: az elfogyasztott étel ismételt visszaöklendezését jelenti, amely egy szándékos cselekvés és örömet okoz a csecsemőnek. Általában az első életévben jelentkezik. Növekedés és fejlődésbeli elmaradást okozhat, a halálozási arány 25% körüli. Spontán gyógyulás, javulás is előfordulhat.

Gyarapodási elégtelenség:

növekedésben és testsúlygyarapodásban való elmaradás, amely születéstől fennállhat vagy előzetes normál időszak után jelentkezhet. Jellemzően 2-3 hónapos és 2 éves kor között jelenik meg. Okai lehetnek:

• központi idegrendszeri károsodás

• anatómiai és élettani rendellenességek (pl.: gyomor-bél, keringési rendszer, idegrendszer és a keringési szervek krónikus megbetegedései)

• anya-gyermek kapcsolati zavar

• nem megfelelő etetési körülmények

• érzelmi elhanyagolás

• a gyermek bántalmazása.

A gyarapodási elégtelenség következményeként mentális és motoros (mozgásos) fejlődésbeli elmaradásra lehet számítani. Ha az 1. életévben tartósan fennáll, az idegrendszer fejlődését károsítja, melynek eredményeképpen határérték intelligencia vagy mérsékelt szellemi retardáció (fogyatékosság) várható. Jellemző még a verbális működések (nyelvfejlődés, olvasási képesség, verbális intelligencia) zavara.

Pica (ejtsd: „pika”)

Nem ehető anyagok (papír, haj, homok, állati vagy emberi ürülék, kavics, szemét stb.) evését jelenti. Általában jellemző a kisgyerekekre, hogy mindent a szájukba vesznek, éppen ezért akkor kell pica-ra gyanakodnunk, ha ez 1,5 éves kor után is jellemző. A normál ételeket is ugyanúgy elfogyasztják ezek a gyerekek. Különösen gyakran fordul elő azoknál, akiket érzelmileg elhanyagolnak, gyakran egyedül hagynak, valamint autista, szellemi fogyatékos és pszichotikus gyermekek körében. Következménye lehet mérgezés (gyógyszerekkel, vegyszerekkel), bélféreg-fertőzés, és sokszor a lenyelt tárgy csak sebészeti úton távolítható el. Serdülőkorban bulimia nervosa megjelenésére hajlamosíthat. A hatékony kezelésének része egyrészt az, hogy tanítsuk meg a gyermeknek, hogy mi ehető és mi nem, erősítsük meg, ha elkerüli az ehetetlen anyagokat, másrészt egy biztonságos és ingergazdag környezetet alakítsunk ki számára.

Fiatalkori anorexia és bulimia

A klasszikus evészavarok (mint az anorexia és a bulimia) jellemzően női betegségeknek számítanak. Sajnos, mindkét zavarnál az életkori kezdet előretolódását figyelhetjük meg, és a szülők aggódva tapasztalják 12-14 éves korú lányaikon, hogy félnek az elhízástól és a szupervékony modellek a példaképeik. Arról nem is beszélve, hogy egy hazai felmérés szerint a 12 éves korú lányok közül minden 7. már túl van egy fogyókúrán! Sajnos, fogyókúrázni divattá is vált. Ennek pedig a fiatal korosztályra vonatkozóan súlyos következményei lehetnek. Az anorexia és a bulimia rendszerint egy diétával kezdődik. Másrészt a növésben lévő csontrendszerben és a fejlődő szervezetben a táplálék-illetve tápanyagmegvonás komoly fejlődésbeli lemaradásokat okozhat. A hossznövekedés elmaradása, a csontröntgen 2-3 éves elmaradást mutat. A szekunder nemi jegyek kialakulása késik. Tünetei: állandó testgyakorlás, evési magatartás megváltozása. Eleinte nincs súlyvesztés. Gyakran jelentkezik olyan fiatal serdülő lányoknál, akiket korábban (akár gyermekkorukban) szexuálisan zaklattak.

Az utóbbi években több tanulmány vizsgálja a nemi különbségeket gyerekeknél a testi elégedettség szempontjából. Eszerint míg a lányok túlsúlyosan elégedetlenek testi megjelenésükkel, addig a fiúk inkább esetleges soványságuk miatt aggódnak, viszont a 10-12 év körüli fiúkat korántsem foglalkoztatja annyira a testi megjelenésük, a testalkatuk, mint az azonos korú lányokat. További vizsgálatok pozitív kapcsolatot találtak gyerekeknél is a testi elégedettség és az önértékelés között.

Táplálkozás a gyermekvárás alatt: hogyan hat a gyermek későbbi evési szokásaira?

A gyermekkori táplálkozási szokások szempontjából ugyancsak lényeges kérdés az anya táplálkozása a terhesség időszakában, mind a rendszeresség, mind az összetétel és a minőség vonatkozásában. A „kettő helyett enni” népi közmondást már sokan, sok fórumon, cáfolták, felülírták. Én inkább arra buzdítanám a kismamákat, hogy „kettő helyett figyeljenek”. A születés után, a szoptatás időszakában elvárjuk a gyermekünktől, hogy nagyjából igazodjon a 3 órás periódusokhoz az etetések vonatkozásában. Mi magunk, felnőttként, anyaként, kismamaként ezt megtesszük/megtettük? Ha a terhesség alatt össze-vissza eszünk, akkor ne lepődjünk meg azon, hogy gyermekünk étkezési szokásai is kaotikusak.

Ne fogjunk minden kívánósságot, fölös kilót a terhességre, a szoptatásra! Aki már a terhesség előtt nem tudatosan táplálkozott annak nem fog ez menni a terhesség alatt és azután sem. Sajnos, ma még mindig kevesen vannak, akik valóban tudatosan vállalnak gyermeket. A tudatos gyermekvállalás nem csak azt jelenti, hogy eltervezzük, akarjuk, vállaljuk. Az anyáknak különösen, de az apáknak is már legalább egy évvel a fogantatás előtt tudatosan kellene készülniük erre a szerepre. Az anya részéről ennek különösen fontos eleme a helyes, kiegyensúlyozott táplálkozás a testsúly rendezése, ha az alatta vagy felette van az ideálisnak. Ide tartozik mindkét szülőfél részéről a káros szenvedélyekről való lemondás is, különös tekintettel a dohányzásra és az alkoholfogyasztásra. Ha ezekkel rendszeresen élünk, akkor minden testi sejtünk hordozni fogja ezeket a káros anyagokat és ezt örökítjük tovább gyermekeinkbe is. Valóban ezt szeretnéd?