TÉNYEK ÉS TÉVHITEK A TÁPLÁLKOZÁSRÓL, A TESTSÚLYRÓL ÉS A TÚLSÚLYRÓL

Korunk karcsúságideállal kapcsolatos legszembetűnőbb ellentmondása, hogy míg a magukat életmódprogramnak álcázó diéták, fogyasztószerek, valamint az újabbnál újabb és nemegyszer az emberi szervezetre igen káros hatású fogyasztási technikák forgalma virágzik, addig az elhízottak aránya ahelyett, hogy csökkenne, egyre emelkedik.

A világon évente közel 500 ezren halnak meg a túlsúly okozta szövődménybetegségekben. Ezért a WHO az ezredforduló egyik legégetőbb kihívásának nyilvánította az elhízás elleni küzdelmet. Az elhízás és az evési viselkedés egyéb zavarai mögött számos lelki ok fellelhető, amelyek feltárása és megértése mellett szükséges a biológiai és szociokulturális (családi háttér, testideálok, az étel értéke) tényezőkkel való kölcsönhatásuk vizsgálata is.

A modern fogyasztói társadalom egyszerre stimulálja és elnyomja a vágyakat a fogyasztásnövelés érdekében. Egy reklámidő alatt igyekeznek meggyőzni minket arról, hogy kizárólag zsírszegény és cukormentes termékeket fogyasszunk, valamint feltétlenül vegyük meg a 25%-al megnövelt méretű sültkrumplit, jégkrémet, mert az sokkal jobban megéri (hogy a gyorséttermek XXL akcióiról már ne is beszéljünk...).

A kalóriaszámolgatás kelepcéje
Az ételek kalóriatartalmának hosszas vizsgálgatásának nem sok értelme van, ugyanis a bevitt táplálék hasznosulását az alábbi tényezők együttesen befolyásolják:
• a táplálék összetétele, energiaértéke
• a táplálék ízletessége
• a táplálékfelvétel időbeli viszonyai
• a fizikai aktivitás
• az érzelmi és szociális hatások
• az idegi és hormonális tényezők
• gyógyszerek vagy egyéb anyagok (nikotin, alkohol, kávé).

A testsúlynak vannak genetikai meghatározói, ezekről az alábbiakban olvashatsz:

- TESTZSÍRSEJTSZÁM
A zsírsejtek szaporodni kizárólag csecsemőkorban és a serdülőkor kezdetén képesek. Ugyanakkor méretüket egész életünkön keresztül tudják növelni és csökkenteni a szervezet által raktározott zsír mennyiségétől függően. Tehát, a gyermekkori kövérség hajlamosíthat ugyan felnőttkori elhízásra vagy evészavarokra, de egyáltalán nem törvényszerű, hogy rendszeres és az életmódnak megfelelő táplálkozás mellett ez bekövetkezik. Ugyanakkor a zsírleszívással megszerzett karcsú alakot is csak addig élvezhetik, akik e módszer mellett döntenek, amíg a zsírsejtek újra fel nem töltődnek... :(

- AZ ANYAGCSERE SEBESSÉGE
Veleszületett egyéni különbségek vannak abban, hogy egyesek szervezete a kalóriák nagyobb részét alakítja zsírtartalékká, másoké viszont attól függetlenül éget el több kalóriát különböző anyagcsere folyamatokban, hogy az illető mennyit eszik. Tehát az elhízott emberek nem esznek szükségképpen többet, mint a normális testsúlyúak.
A pszichés eredetű elhízásnak is megkülönböztetjük a dinamikus (testsúlynyerés) és a statikus (a testsúly megtartása) fázisát. Az anyagcsere egyénre jellemző optimális sebességének beállítása - amely megfelelő összetételű és időrend szerinti táplálkozással lehetséges - döntő fontosságú az egészséges testsúly és testalkat kialakításához és hosszú távú fenntartásához.

- A TESTSÚLYPONT
A szervezet szabályozó rendszerei szabad táplálkozás mellett a testsúlyt stabilizálják, nagyjából állandó értéken tartják, ezért tapasztalható, hogy testsúlyunk 1-2 kg-ot rendszeresen le-fel ingadozhat. Sőt, ugyancsak ezért rakódnak vissza sokkal könnyebben és rövidebb idő alatt a dömpingszerű fogyókúrák alatt leadott kilók.
Csak az a diéta lehet hosszú távon sikeres, amely fokozatosan tolja lejjebb a testsúlypontot.
A stabilizációs pont kialakulására számos központi idegrendszeri támadáspontú gyógyszer hat, amit akkor tapasztalunk, ha hormonkészítmény vagy egyes antibiotikumok hatására hirtelen magunkra dobunk néhány makacs kilót.

- A SZERVEZET LEPTINSZINTE
A leptin egy olyan összetett fehérje, amely a zsírsejtekben termelődik. Abban van szerepe, hogy az agyi táplálkozásszabályozó központoknak jelzi a szervezetben tárolt zsír mennyiségét. Normál testsúly és rendszeres táplálkozás esetén minél magasabb a szervezetben tárolt zsír mennyisége, annál magasabb a leptinszint. A magas leptinszint pedig táplálékfelvételt gátló hatású.
És amiért mindezt a leptinről leírtam: elhízás esetén a szervezet fokozatosan érzéketlenné válik a szervezet leptin szintjére, tehát a test eme beépített mechanizmusa nem gátolja a felesleges táplálékfelvételt. Vagyis: sajnos, ha már hosszú ideje küzdünk eredménytelenül a súlyfeleslegünkkel, akkor a szervezetünk biológiai mechanizmusai sem fogják támogatni súlyvesztésünket, legalábbis, ha rövid távú módszerekkel próbálkozunk.

 

A LÉLEK ÉS A KULTÚRA SZEREPE A SÚLYPROBLÉMÁKBAN

Természetesen a biológiai tényezőkön kívül pszichológiai és szociokulturális összetevők is hatással vannak arra mit, mikor és mennyit eszünk, milyen testsúlynál érezzük magunkat kövérnek vagy soványnak.

1. Fontosak a családi minták: megdöbbentő kutatási adat, hogy ha egy családban az egyik szülő elhízott 40% az esélye annak, hogy a gyermek is túlsúlyos lesz. Ha mindkét szülő elhízott, akkor az esély 80%-ra nő. Ugyanakkor, ha a szülők normál súlyúak a gyermek esélye az elhízásra mindössze 7%. Vagyis a gyerekünk nem akkor van veszélynek kitéve az elhízás szempontjából, ha a chips reklámot nézi a tv-ben, hanem sokkal inkább akkor, ha nap mint nap végignézi mozgásszegény, szénhidrátgazdag és rendszertelen életmódunkat.

2. A túlsúlyt és az evési problémákat meghatározó pszichológiai háttértényezőnek tekinthető az is, hogy vannak olyan emberek, akik az evést sok egyébre is használják a túlélésen kívül. Gondolok itt arra, hogy esznek, ha szomorúak, ha jókedvűek, ha szoronganak, ha félnek egy-egy kihívástól, és a stressz levezetésére is legfőbb eszközük az evés. Megfelelő problémamegoldó és konfliktuskezelő technikák kialakításával nem csak a súlyfeleslegünktől szabadulhatunk meg, hanem az emberi kapcsolataink is kiegyensúlyozottabbak lehetnek és koncentrációképességünk is javulhat.

3. A táplálkozást eredendően összekapcsoljuk a szeretet adásával és elfogadásával. Sokan vezetik vissza az evési problémákat a csecsemőkorra, az anya-gyerek kapcsolat gyermekkori élményeire. Valóban sok esetben meghatározóak lehetnek a korai etetési/evési minták, de ez nem azt jelenti, hogy felnőttkorunkban ne lehetne ezeken változtatni.

4. Berögződött rossz szokások is felelősek lehetnek néhány felesleges kilóért: ha tv-nézés, olvasás, számítógépen való foglalatoskodás alatt eszel a telítődést jelző testi mechanizmusok teljesen figyelmen kívül maradnak.

5. Kultúránként és társadalmi rétegenként is igen változó az, hogy milyen testalkatot találunk szépnek. A fontos az, hogy saját testeddel kapcsolatos elvárásaid ne legyenek irreálisak és a testsúlyod ne legyen önértékelésed első számú meghatározója.

 

A FOGYÓKÚRÁS CSODASZEREK PSZICHÉS HATÁSAIRÓL

Kevés olyan súlyproblémával küzdő emberrel találkozhatunk, aki még sohasem próbálkozott olyan súlycsökkentő szerrel, amelynél azt ígérték a gyártók (vagy egy kedves, ismert mosolygós arc), hogy könnyen, gyorsan és leginkább erőfeszítés-mentesen megszabadít a fölös kilóktól.

Azt, hogy miért használnak a fogyni vágyók csodaszereket leginkább a modern fogyasztói társadalom által sugallt üzenetek oldaláról lehet megérteni: élj gyorsan, vigyázz, ne maradj le semmiről és leginkább: fogyassz, vásárolj! Ez a szemléletmód egy „instant” világot teremt, aminek a fő szlogenje, az AZONNAL. A reklámok azt ígérik, hogy néhány nap alatt eltűnnek a pattanások, a ráncok, a kilók… Így aztán az ezen üzenetek hatásainak kitett ember maga is egyre inkább elhiszi, sőt elvárja, hogy a változások AZONNAL megtörténhetnek. Ugyanakkor a fogyasztás oldaláról mindenre van válasz. A gyorsétteremláncok XXL akciói azzal csalogatják be az embereket, hogy: „gyere, egyél, vegyél nagyobbat, az olcsóbb”. Aztán, ha az ember történetesen meghízik a nagyobbtól, akkor máris választhat a zsír –és kalóriaszegény termékek közül… Ugyanúgy választhatja a csodakapszulákat, amelyekről azt hirdetik, hogy gyorsan és fájdalommentesen, különösebb egyéni erőfeszítés nélkül segítenek. Az áruk viszont magas, ez is pszichológia: ha sokat költesz valamire jobban odafigyelsz arra, hogy valóban hatékony legyen, hiszen nem tesz jót az önbecsülésnek az, hogy egyrészt rengeteg pénzt kidobtál az ablakon, másrészt, hogy rajtad már a csoda sem segít.

Természetesen az egyéni változatosság nagy abból a szempontból, hogy ki az, aki inkább fogékony ezekre az üzenetekre. A súlyproblémákkal küzdő emberekre általában véve igaz, hogy érzékenyebbek a külső jelzőingerekre (pl. az étel gusztusos látványa, vagy az, hogy más is eszik elég ahhoz, hogy ételt vegyenek magukhoz) és kevésbé észlelik az éhség és a telítettség belső, biológiai jelzéseit. Akik eleve külső ingerek által motiváltak hajlamosak elhinni, hogy egy kívülről adott szer, egy olyan beavatkozás, amely kívül esik a befolyásukon segíthet a testsúlyprobléma hosszú távú megoldásában. Holott éppen az lenne minden életmódprogram egyik fontos feladata, hogy tanítsa meg, hogyan támaszkodhat a személy a belső biológiai jelzésekre, a másik pedig, hogy a megfelelő módon dolgozza fel az egyén azokat az esetleges lelki problémákat, amelyek túlevésben vagy koplalásban fejeződnek ki.

Én leggyakrabban olyan emberekkel találkozom, akik már túl vannak ezeken a szereken. Kipróbálták és nem jött be, vagy néha átmenetileg hatásos volt, de miután abbahagyták a szer alkalmazását visszahíztak, mert nem tapasztalták meg, hogy a saját lehetőségeiken belül (legyenek ezek anyagi, kulturális határok, vagy egyszerűen szokások) hogyan tudnak egészségesen táplálkozni. Végül is senki nem élhet élete végéig diétás porokon vagy kapszulákon. Arról nem is beszélve, hogy nem is érdemes. A modern emberhez is hozzátartozik az, hogy az evés élmény is egyben, értékeket hordoz. A nagy eseményeket évszázadok óta evéssel pecsételik meg az emberek: esznek ha gyermek születik, ha születésnapja van valakinek, ha meghal valaki, és a családi összejöveteleknek is rendszeres része az evés. Ebből a szempontból a munkavacsorák, munkaebédek jelentősége sem elhanyagolható az üzleti életben. Jelentős élményektől fosztjuk meg magunkat, ha az ételhelyettesítő termékeket választjuk.

Ennek ellenére nem tartom teljesen kizártnak, hogy legyen olyan ember, akinek tartósan segített egy ilyen szer vagy módszer. Viszont valószínűsítem, hogy más változás is bekövetkezett az életében, amely a súlymegtartáshoz hozzásegítette.

 

A csodaszer sohasem hatástalan! Ha nem jár pozitív hatással, akkor negatívan befolyásol.

A termékek egy része káros az egészségre. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy káros anyagot tartalmaz! Hanem ha például valaki adott hashajtó hatású gyógyteát rendszeresen alkalmaz az ugyanúgy negatívan befolyásolja az élettani folyamatokat, hiszen mégiscsak beavatkozunk a szervezet működésébe. Arról az esetről nem is beszélve, amikor valaki nyakra-főre szedi a gyógynövényekből készült szereket vagy issza a gyógyteákat, mert „az biztos egészséges, hiszen gyógynövényből készült”. Számos bulimiás beteggel találkoztam már, akik különböző hatású (hashajtó, vízhajtó, zsírégető) gyógyteákkal kompenzálták a falásrohamokat. És ezen a ponton bekapcsolódik egy másik káros hatás is: elveszik a betegségtudat, vagy csak hosszú évek múlva szembesül valaki azzal, hogy amit tesz – hiába gyógynövény alapú szerrel teszi – azzal árt az egészségének és már nem ő irányítja a szert, hanem a szer vette át az irányítást a szervezete felett. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: minél hosszabb ideig küzd valaki evési problémával, annál kisebb az esélye a tényleges gyógyulásra.

Pszichológiai szempontból sem tanácsolok soha ilyen terméket (sem gyógynövényeset, sem egyéb hatóanyag tartalmút), sőt ha alkalmaz ilyen szert a páciens, akkor abban is segítek neki, hogy meg tudjon válni ezektől a szerektől és megtapasztalja azt, hogy a szervezete idővel át tud állni az egészséges működésre, amely biztosítja az ideális testsúlyát. Másrészt dolgozunk azon is, hogy felismerje, a fogyás vagy az evési problémák rendezése sokkal komplexebb feladat és folyamat, mintsem egy bármilyen kívülről adott szer hosszú távon változást idézhetne elő. Arról nem is beszélve, hogy mennyiben más az, amikor az egyén átéli, hogy a testsúlyváltozás folyamatát maga irányítja a szervezete jelzései és a saját önmegfigyelése alapján, mintsem egész életében egy szertől függjön. Ezeknek a készítményeknek a tájékoztatójában egyébiránt jelzik a gyártók, hogy csak akkor hatásos, ha a személy az életmódján is változtat, de ehhez személyre szabott tanácsot nem adnak – esetleg valamilyen általános javaslatot, amely nem mindenkinek felel meg egészségügyi, pszichés, vagy szociális szempontból.

Média – reklám -piac

A fogyókúrás csodaszereket hirdető reklámok nem feltétlenül félrevezetőek, inkább felhasználnak alapvető pszichológiai mechanizmusokat. Az emberek egy része fogékony arra az üzenetre, hogy azonnal meg lehet változni. Változni egyébként nehéz és hosszú folyamat, amelyhez törvényszerűen hozzátartoznak a visszaesések. Az emberek nehezen szánják el magukat a változásra, de ha már egyszer elhatározzák, hogy megváltoznak, akkor elvárják, hogy ez a változás azonnal következzen be. Ezt az elvárást a fogyókúrás csodaszerek kiválóan kiszolgálják. Holott logikus, hogy ha valaki 10 év alatt hízott meg, akkor csak egy nagyon drasztikus módszer képes arra, hogy néhány hét alatt lefogyjon. De ha le is fogy, kicsi az esélye annak, hogy a kívánt alacsonyabb testsúly megmarad. Ennek az oka az, hogy a túlsúlyunk is idővel az életünk és a személyiségünk részévé válik. Így szokott meg a környezetünk, elvárják, hogy ezután is bőven falatozzunk a nagymama süteményéből és ha ezt nem tesszük, akkor a viszony is változik. Nagyon sok olyan emberrel találkozom, akik bár nagyon régóta vágynak arra, hogy lefogyjanak, mégsincsenek felkészülve arra, hogy milyen új élményekkel, helyzetekkel kerülnek majd szembe, ha egyszer lefogynak. Az életmódváltoztatás nem megy egyik hétről a másikra, márpedig e nélkül tartósan nem lehet lefogyni.

Érdemes felfigyelni a médiumok által sugárzott ellentmondásos üzenetekre. Egyrészt arra ösztökélnek minket, hogy élvezzük az életet, amelybe beletartozik, hogy „dőzsölj, egyél finomakat és sokat”, a másik percben pedig már arra buzdítanak, hogy aszketikus módon vonjunk meg magunktól mindent, aminek élvezeti értéke van. Utóbbi hatására jelent meg a szóhasználatban a „bűnös ételek” fogalma, amely rendszerint a magas kalóriatartalommal jellemezhető ételeket öleli fel. Ugyanilyen ellentétes üzenet a „pörögj” (légy energikus és fitt reggeltől estig) és „lazulj” (menj el kényeztetni magadat egy wellness központba) egyszerre. Aki mindkettőnek meg akar felelni az könnyen összezavarodik és észrevétlenül egy kelepcébe kerül, amely nem szól másról csak a fogyasztásról.

 

Újévi fogadalmak - milyen elhatározás kell a változáshoz?

Az év eleji diéta: milyen hagyományai, és okai vannak?

Az évkezdet a fogyókúrák és a testedzés szempontjából kiemelt időszaknak számít. Több oka van az év eleji fogyókúradömpingnek: az egyik, a december végi ünnepek utáni plusz kilók leadása, a másik pedig „egy új élet” kezdete, amelynek hátterén ugyancsak testsúlycsökkentési cél lehet, de emellett még az is, hogy változtassunk általában véve addigi életmódunkon, többet mozogjunk, vagy legyünk friss levegőn. Az év eleji diéta az újrakezdés élményét adja, amely lelki megerősítő szereppel bír. Sok hátránya is van ugyanakkor a „hétfőn”, „hónap első napján” vagy az év elején elkezdett változtatásoknak. Az egyik és a legjelentősebb az, hogy felmentést ad az azt megelőző időszakra, aminek az az eredménye, hogy sokkal többet eszünk, mint amennyit eredetileg elfogyasztottunk volna. A másik, hogy ha így gondolkodunk, akkor az már magában rejti azt az elképzelést, hogy ami utána fog következni az egy olyan időszak kezdete, amely sok lemondással jár, a lemondás pedig szenvedéssel. Ha így gondolunk az előttünk álló életmódváltásra, akkor ne csodálkozzunk, ha kudarcot vallunk. A változást kihívásként vagy negatív stresszként is megélhetjük, ezt mi magunk döntjük el!

Az is előfordul, hogy túl nagy változást viszünk az életünkbe, ha konkrét időponthoz kapcsoljuk, például december utolsó hetében még eszünk bőven, nem túl egészséges ételeket, nem sportolunk, január első hetében pedig olyan ételeken kezdünk el élni, ami addig nem volt rendszeresen jelen az étrendünkben és hetente háromszor eljárunk sportolni. Sem az emberi test, sem a lélek nem bírja el a hirtelen nagy változásokat, sem pozitív sem negatív értelemben.

 Melyek a diétához kapcsolódó lelki folyamatok?

Vannak olyan emberek, akik számos stresszforrásra evéssel reagálnak, a köznyelv őket nevezi „bánatevőknek”. Esetükben egy hagyományos fogyókúra, a pszichés megküzdési technikák javítása nélkül biztos, hogy sikertelen lesz. Ugyanakkor annál a személynél is, akinél nincs lelki háttere a súlyproblémának a diétázás során felmerülhetnek olyan kérdések, előtérbe kerülhetnek olyan területek, amelyek lelki feldolgozást is igényelnek. Ide tartozik az is, hogy valaki tud-e reális célt kitűzni önmaga elé, kellően tudatosította-e önmagában, hogy miért kell életmódot változtatnia, tud-e felelősséget vállalni a jelenlegi túlsúlyáért, van-e megfelelő önkontrollja, akaratereje, hogyan kezeli a konfliktusokat, mennyire akar megfelelni másoknak (pl.: mennyire esik nehezére elutasítani a kínálgatásokat).

A táplálkozás és a mentális állapotok között milyen kapcsolat van?

Ha valaki helyesen, kiegyensúlyozottan táplálkozik és edzi a testét, akkor egyrészt idővel sokkal tudatosabb lesz a teste, a szervezete igényeire, jelzéseire, vagyis megtanulja magát. Másrészt az önkontroll érzését is adja, hogy én irányítom a testemet és nem a testem irányít engem. Ha valaki úgy éli meg, hogy túlevések csak úgy megtörténnek vele, akkor nem ismeri fel, hogy mindez, ha nem is teljesen tudatos, de belőle indul ki. Ha pedig ez nincs meg, akkor hogyan tudna rajta változtatni? Ilyenkor fordulnak sokan olyan szerekhez, módszerekhez amelyek gyors és könnyű fogyást ígérnek. De a fogyás nem ilyen műfaj: rendszeres, apró és a táplálkozás, a mozgás és a lelki élet (önismeret, konfliktuskezelés stb.) területeit egyaránt érintő változások vezetnek tartós változáshoz.

Miért van a szellemre is jótékony hatással a mértékletes méregtelenítés?

Fontos szem előtt tartani, hogy a méregtelenítés nem fogyókúra, így hosszú távon megtartható súlycsökkenést nem lehet elérni vele. Számos formája van, amelyek különböznek abban is, hogy járnak-e egyáltalán súlyvesztéssel, de mivel alapvetően étel-illetve tápanyagmegvonás történik, ezért gyakran követi fokozott étvágy. Ez egy természetes biológiai folyamat. A méregtelenítés (főleg az első napokban) a testet és a lelket is alaposan próbára tévő folyamat. Nem mindegy az egyén hozzáállása, mentálisan is fel kell rá készülni, a megtisztulás folyamatára kell koncentrálni, relaxációs feladatokkal is kiegészíthető, ezáltal növelhető a lelki teherbíró képesség is. Ha a szervezetben felhalmozódnak a méreganyagok, akkor az ember sokkal fáradtabb lesz, kevésbé bírja a stresszt, alvászavarai lesznek, koncentrációs-és teljesítményzavarok léphetnek fel. Vagyis a pszichés jól-működésre, a megküzdő képességre és ezen keresztül az élettel való megelégedettségre is pozitív hatással lehet a mértékletes méregtelenítés. Nem mindenkinél szabad azonban alkalmazni! Evészavarokban szenvedőknek, anorexiásoknak, bulimiásoknak (vagy akik korábban küzdöttek ilyen problémákkal) kifejezetten káros lehet, fellobbanthatja a tüneteket vagy erősítheti azokat. Anorexiában súlyosbíthatja a hiánybetegségek által kialakult tüneteket.

 Tanácsok kezdő diétázóknak

Az egyik tanácsom, hogy ha diétázni szeretnének (bármilyen okból, legyen az testsúlycsökkentés, egészségesebb élet, méregtelenítés stb.) akkor soha ne „holnap” kezdjék el. Ne tűzzenek ki bűvös dátumokat se, mert ha nem a „most”-ból indul az elhatározás, akkor lehet, hogy az az elhatározás nem elég erős. A másik, hogy tudatosítsák magukban, mi az, ami ide vezetett, ha korábban sikertelenek voltak a diétában, annak mi volt az oka, mit kell most megtenniük annak érdekében, hogy azokat a hibákat ne kövessék el ismét. A következő dolog, hogy vállaljanak felelősséget a túlsúlyukért: mi az amit eddig nem tettek meg annak érdekében, hogy ne legyen most ilyen problémájuk és mi az, amit megtettek és ide vezetett. Ne a környezetet, vagy a „genetikát”, vagy a körülményeket (pl.: nincs elég pénzem egészséges ételekre vagy sportolni) okolják. A tapasztalat azt mutatja, hogy sokan a meglévő lehetőségeiken belül sem használják ki mindazt, ami adott, és kis kreativitással, leleményességgel megoldható számos addig lehetetlennek tűnő dolog is.

Tűzzenek ki reális célokat, heti 0,5-1 kg fogyás érhető el olyan módszerekkel, amely hosszú távon is megtartható, mert nem avatkozik be drasztikusan az egyén életébe.  Lelki szempontból: ha valaki a testsúlyának a 20%-át elveszíti, az már jelentős hatással van a testképre és a lelki egyensúlyra. A mozgással is hasonló a helyzet: aki eddig egyáltalán nem mozgott, az heti 1-2 alkalommal kezdje és a továbbiakban is csak addig emelje, amennyi hosszú távon belefér a mindennapjaiba.

Először csak havonta 1-2 változást vezessenek be az életükbe és utána fokozatosan a többit.

Minden változásnak az egyénből kell kiindulnia. Nem biztos, hogy ugyanaz az étrend mindenkinek megfelelő. Érdemes ebből a szempontból szakember tanácsát kikérni, ez vonatkozik a különböző mozgásformákra is.

 Gyengébb kitartású diétázóknak…

A fentieken túl nekik azt javaslom, hogy a „gyengébb kitartás” miértjeit keressék meg a személyiségükben. Lehet, hogy sok diétás kudarcon vannak már túl és azt kellene elemezni, hogy a diéta önmagában rejtette-e a kudarcot vagy ők saját részükről nem mozgósították a megfelelő erőforrásaikat a célelérés érdekében. A kisebb akaraterő mögött leggyakrabban önbizalomhiány, önértékelési zavar húzódik meg, ezzel érdemes pszichológiai tanácsadás keretén belül foglalkozni.

 

KI ESZIK "NORMÁLISAN"?

Óriási tévhit az, hogy a normál testsúlyú (most úgy értem, hogy csinos, nem betegesen vékony, állandóan az evésen gondolkodó) nőkre igaz az, hogy aszkéta módon élnek. Nem igaz az, hogy akkor vagy 44-es ruhákat hordok és "élvezem az életet" finomakat eszem, vagy 38-ast és két fűszálat ehetek naponta. Sajnos, ezzel a tévhittel sokat találkozom a praxisomban is, hogy azt gondolják a fogynivágyók, illetve az evési zavarral küzdők, hogy az a vékony aki vagy állandóan arra figyel, hogy mennyit eszik és csak "egészséges, zsír-és kalóriaszegény" ételeket fogyaszt VAGY, aki egyáltalán nem foglalkozik az evéssel és eleve olyan a „biológiája”, hogy nem hízik meg. Mindkettő előfordul, de az egészséges táplálkozás úgy jelent tudatos táplálkozást, hogy igenis lehet jót és finomat enni. (És itt nem arra gondolok, hogy reggel együk a pörköltet kenyér nélkül, mert úgy nem "hízlal". Nem erről van szó.)

Véleményem szerint fontos, hogy a fogyókúrázók ezzel tisztában legyenek, mert különben megintcsak ott vagyunk, hogy rossz a célkitűzés, irreális a cél. Várják, hogy majd olyan ételeket akarjanak, amiket eddig nem és azokat ne kívánják, amiket eddig szerettek. Így persze, hogy belebuknak a fogyókúrába. Valószínűleg azért is hajlamosak ebben hinni a súlyproblémákkal küzdők, mert eleve jellemző rájuk a végletesség, a fekete-fehér gondolkodás, ami egy hibás berögződés és többek között ezen a gondolkodási stíluson is változtatni kell ahhoz, hogy valaki tartósan a normál súlytartományba kerüljön. Ilyen típusos hibás gondolat például még: "ha nem vagyok sovány, az azt jelenti, hogy kövér vagyok" vagy "megettem egy süteményt, ezzel elrontottam az egész fogyókúrámat, most már úgyis mindegy, akkor megeszem még hármat és egy csokit is". Ezek a gondolkodásbeli hibák (szaknyelven: "kognitív disztorziók") annak a pszichés háttérnek az elemei, amelyen az evési problémák kialakulnak és tartósan fennmaradnak.

A "titok" az, hogy az esetek nagy többségében csak akkor eszik a személy, amikor arra tényleg biológiailag szüksége van. Nem jutalmazza magát az étellel, nem más örömöket pótol vele, nem a feszültséget vezeti le általa. Éppen ezért tud segíteni a pszichológia az evési problémákban és az elhízásban, mert segít abban, hogy a személy életében az evés a helyére kerüljön és ne pótoljon más élményeket, örömöket, helyzetmegoldásokat, ne ezen keresztül fejezze ki az érzelmeit. Tapasztalatom szerint minden túlsúllyal küzdő ember életmódjában meg lehet találni azokat a pontokat, amelyek a hátterében állnak a testsúlyproblémának és, amelyek kiküszöbölésével, új szokások kialakításával súlycsökkenés érhető el.

 

Honnan tudhatjuk, hogy egy pszichológus nem ért az evészavarokhoz?

Hetente találkozom olyan emberekkel, akik hosszú hónapokig, sőt nem ritkán évekig jártak „terápiára” olyan pszichológushoz, pszichiáterhez vagy más segítő szakemberhez, aki más területen képzett ugyan, de –  anyagi, hiúsági vagy önértékelési zavarból adódóan – úgy gondolta, hogy miért ne foglalkozhatna evészavarosokkal vagy fogyni vágyókkal is. Mivel nem ismeri a szakterületet, ezért a saját módszereivel próbált meg segíteni, elhitetve a pácienssel, hogy ő ezen a területen nagy hozzáértéssel bír. Aztán teltek a hónapok, beszélgettek ők minden másról, de az evési problémát illetően lényeges változás nem történt, a páciens pedig ahelyett, hogy a szakember hozzáértését kérdőjelezte volna meg, elhitte, hogy ez a saját kudarca. Ez az egyik óriási veszteség. A másik, a betegséggel eltöltött hónapok és évek. Nem lehet elégszer hangsúlyozni azt, hogy az elhúzódó kórlefolyás nagymértékben rontja az evési problémákból gyógyulók kilátásait.

Létezik a pszichológiai tanácsadásban egy szállóigeszerűség: „nincs hatás nélküli beavatkozás: vagy pozitív vagy negatív hatás keletkezik”.

 

Kóklerek nyomában

Amikor ott ül velem szemben egy fiatal nő, aki már egy évtized óta szenved az evési problémájától, amely nap, mint nap erodálja az élete összes fontos területét és elmondja, hogy hány évig járt kezelésekre, kikhez és ott miről és miről nem esett szó, akkor legtöbbször dühöt érzek. Másrészt sajnálom az embert, aki velem szemben ül, és ezért a dühömet nem mutathatom ki, mert nem hiszem, hogy azzal jót tennék vele, ha  elmondanám neki, hogy „figyelj, amire évekig költöttél, amire időt, energiát szántál és amibe beletetted a hitedet, annak semmi köze az evészavarok terápiájához”.

Aztán, amikor elkezdjük a közös munkát, akkor 2-3 alkalom után ő maga jön rá erre. De ettől az én dühöm és csalódottságom nem múlik el. Ezért hosszas vívódás után elhatároztam, hogy összegyűjtöm azokat a tényezőket, amelyek utalhatnak arra, hogy a választott segítőnk hiába végzett pszichológus vagy pszichiáter nem tud többet az evészavarokról, mint amennyit az Interneten el lehet olvasni.

1. Nézz utána, hogy vannak-e ezen a szakterületen tudományos munkái! (publikációk, kutatások) A publikációknál fontos, hogy azok szakmailag lektorált formában jelentek-e meg (szaklap, könyvfejezet, könyv). Saját honlapokra nagyon egyszerű az Internetről vagy könyvekből összemásolni magvas gondolatokat és a laikus, aki olvassa még csak rá sem jön, hogy az illető éppen más tollával ékeskedik, hiszen - ő jogosan - nem jártas az evészavarok szakirodalmában.

2. Itt jegyzem meg, hogy magam is igen gyakran találkozom az Ágytól-asztaltól… című könyvemben szereplő gondolatokkal olyan honlapokon, ahol egyéni vagy csoportterápiát hirdetnek – csak éppen a forrás megjelenítése nélkül.

Ehhez kapcsolódóan két dolog merül fel bennem: vajon mennyit ért adott szakterülethez az a segítő, akinek nincsenek saját gondolatai, eredményei ebben a témakörben? Elmennék-e egy olyan emberhez, aki ilyen erkölcstelen módon akar magának pacientúrát felépíteni?

3. Ha az adott szakembernek van honlapja, akkor figyeljétek meg, hogy azon mennyi a saját gondolat, például esetismertetések, vagy olyan témák, amikkel nincs tele az Internet. Mindig az adott szakterületen! Mert például lehet, hogy valaki publikál a szenvedélyzavarok, a párkapcsolatok vagy a depresszió területén, de attól még nem ért az evészavarokhoz. (Egyébként több olyan, evészavarokban megfelelően jártas szakembert ismerek, akiknek nincs honlapja.)

4. Gyakori érv, hogy az illető evészavarokból vagy testképzavarokból írja a PhD dolgozatát. Tudvalévő, hogy sokan 8-10 évig írják a disszertációjukat úgy, hogy végül semmi nem lesz belőle, de jól hangzik ezzel érvelni a tudás mellett évekig. Statisztikai adat, hogy a doktori iskolák hallgatóinak mindössze 5%-a szerez végül doktori fokozatot.

Viszont, ha a szóbanforgó szakember ezen a területen már megvédte az értekezését, akkor joggal feltételezhetjük, hogy az adott területre vonatkozó szakirodalmat széleskörűen ismeri. Magyarországon jelenleg kevesebb, mint 10 ilyen személy van. Ez ugyanakkor nem  mond semmit arról, hogy ő milyen gyakorlati szakember. Lehet jó is, hiszen nem mindenki doktorál, de az is lehet, hogy hiába van PhD fokozata gyakorlati tapasztalata egyáltalán nincs. Persze van olyan is, amikor valaki még a képzésben van és ismeri a szakirodalmat, de ne a doktori képzésben való részvétel legyen a lényegi szakmai érv amellett, hogy ő ért ehhez a szakterülethez. Te pedig ne ez alapján dönts!

5. Aztán egy nagyon tipikus árulkodó jele a „hozzánemértésnek”, ha valaki a honlapján az „étkezési zavar” vagy a „táplálkozási zavar” kifejezéseket használja. Az evészavarok alap-szakirodalma leírja, hogy ezek a kifejezések helytelenek és az evészavarok vagy a táplálkozási magatartás zavarai a helyesek, mivel ezek ragadják meg ezen zavarok összetettségét a legjobban. Ezzel nem is az a fő baj, hogy a szakember ezt nem tudja, hanem inkább, hogy az alapvető dolgokkal sincs tisztában, vagyis nem olvasott eleget. Márpedig ha valaki adott szakterületen akar dolgozni, annak ismernie kell annak a szakirodalmát (a régit és az újat is, a magyart és a nemzetközit is!).

6. Szintén legyen gyanús, ha valaki hosszú listát mellékel arról, hogy milyen területeken tud segíteni, s ezen listán szerepel az evészavar (vagy étkezési zavar) is. Az evészavarok területe rendkívül összetett. Aki elköteleződik emellett, annak hosszú éveket kell erre rászánnia, nem lehet ezt csak úgy „mellékesen” csinálni, még a többi számos és számtalan szakterület mellett. Pláne akkor legyen ez gyanús, ha az illető még nem múlt el 45 éves.

7. Nem mérvadó, ha valaki internetes portálokon vagy női magazinokban szakértőként szerepel. A média nem feltétlenül azokat szólaltatja meg, akik egy adott terület hiteles szakértői, hanem azokat, akik hajlandóak ingyen nyilatkozni.

8. Legyen gyanús az is, ha a segítő hangsúlyozza az adott problémakörben szerzett saját tapasztalatát (pl. ő is lefogyott, evészavaros volt stb.), sőt ez a fő érv arra, hogy ő kompetens ezen a területen. A sajátélmény nem pótolja az elméleti és a gyakorlati tudást. Sőt, abban sem lehetünk biztosak, hogy már meggyógyult és nem egész nap azzal foglalkozik, hogy mit és mennyit eszik! (ld. lentebb egy példa)

9. Az, hogy valaki klinikai területen végzett szakpszichológus még nem jelenti azt, hogy ért az evészavarokhoz. Ismerem a képzések tananyagát az evészavarokra vonatkozóan és az iszonyú kevés, gyakorlatilag semmi. (Legalábbis annak, aki mélyebben beleásta magát ebbe a témába;  aki nem, annak lehet, hogy az elegendőnek tűnik ahhoz, hogy evési problémákkal küzdő emberekkel kezdjen el foglalkozni.) Másrészt, az evészavarokon belül nem csak betegségszintű zavarok vannak, sőt sokkal több embert érintenek az úgynevezett szubklinikai zavarok és az elhízás, amely a pszichológiai tanácsadás módszereivel kiválóan kezelhető.

10. Nézz utána annak is, hogy adott fogyókúrás csoportot meghirdető szakemberek mennyire hitelesek a fentiek szempontjából, illetve vezettek-e már korábban ilyen csoportot.

 

És végezetül néhány hajmeresztő konkrétum, idézet olyan páciensektől, akik kóklereknél jártak:

„ Másfél évig jártam egy ismert szakemberhez, majd fél évvel később tudtam meg, hogy ő maga is evészavaros és jár egy másik terapeutához, akit nekem is ajánlott, miután feladta a velem való foglalkozást.”

„Akkor jöttem rá arra, hogy a terapeutám fél év után sem érti, hogy nekem mi a bajom, mikor karácsonyra egy doboz bonbont adott nekem ajándékba. Még az autóban befaltam vezetés közben, mielőtt hazaértem volna.”

„Az evési zavarommal mentem el ahhoz a pszichológushoz, akihez 3 évig jártam, de az evési zavarról egyszer sem esett szó.”

„Azt mondta, hogy az evéssel nem kell foglalkozni, majd az rendeződik magától.”

„Mikor elmondtam neki, hogy bulimiás vagyok és kihányom az ételt azt mondta, hogy nem baj, aminek úgy érzem, hogy ki kell jönnie, az csak jöjjön ki. Úgyhogy hánytam tovább, immár legálisan, és vártam, hogy csökkenjenek a tünetek, de ez nem történt meg”.

„Volt egy nagy fekete könyve, aminek Evészavarok és testképzavarok volt a címe, abban gyakran lapozgatott, amikor nála voltam.”

„Mondtam neki, hogy óriásinak látom a fenekemet és ettől szenvedek. Megkért, hogy álljak fel és fordítsak neki hátat. Majd azt felelte, hogy nem is nagy.”

„Szerinte az evészavar evési része dietetikai kérdés, vele pedig a gyerekkoromról beszéljek.”

 

Az evési zavarral küzdők érdekében fontos a szakterület minőségvédelme

Nem könnyű adott területen hozzáértő és lelkiismeretes szakembert találni. Különösen az evés-fogyás területe vonzza azokat, akik a gazdasági haszonszerzés reményében nem riadnak vissza attól, hogy önmagukat kompetensnek tüntessék fel egy olyan területen, ahol nem tudnak többet a laikusoknál, hiába van pszichológusi végzettségük. Persze joggal bízhatnánk akár abban is, hogy ezek az egyszeri tudású szakemberek majd szépen kiszelektálódnak a területről. Nem tudom, így van-e. Ha az evési problémákkal küzdő emberek hiszékenységére és kiszolgáltatottságára épült fogyókúrás iparág jut eszembe, akkor egyre kevésbé hiszek ebben.

Azt szeretném, ha egyre több KÉPZETT szakember érkezne az evészavarok területére. Sokan választják, sokan érdeklődnek iránta, de végül sajnos, csak kevesen köteleződnek el mellette.

Lelkiismeretes, a tudás megszerzésébe sok munkát belefektető szakemberekre szükség van még ezen a területen, de kóklerekre nincs.

Ha bizonytalan vagy abban, hogy az általad választott szakember jártas-e az evészavarokban és kíváncsi vagy a véleményemre, tapasztalatomra, szívesen elmondom egy személyes e-mailben.

Ide írj: info@mashogy.hu