FÉRFIAK EVÉSZAVARAI

A klasszikus típusú evészavarok (anorexia, bulimia) megjelenése férfiaknál

Erről a témáról keveset lehet hallani, amelynek legalább három alapvető oka van.

Az egyik az érintettek alacsony száma. Az evészavarok előfordulási gyakoriságát kutató felmérések szerint a feltárt betegség szintű evészavaroknak csak mintegy 10%-át diagnosztizálják férfiaknál.

A másik fontos ok, hogy mind az evészavarok általában, mind a testtel, a külső megjelenéssel való foglalkozás (még inkább az azzal kapcsolatos szorongás) sokáig kizárólag a nőket jellemezte. Ezért az anorexia és a bulimia, mint tipikus női problémák kerültek be a köztudatba. Korábban "3W" szindrómának is nevezték az evészavarokat (western - fehér, white - nyugati, women - nők). Ezzel együtt kialakult az a meggyőződés, hogy túlságosan feminin dolog a testsúly, testalak, külső megjelenés miatt aggodalmaskodni.

Ebből adódott, hogy az evészavaros férfiak nem vállalták fel ezt a problémájukat, így aztán kutatásokba is nehezen lehetett őket bevonni és terápiás segítséget is ritkán kérnek.

A harmadik ok (és ez nem csak az evészavarok területét érinti, hanem számos testi és pszichés problématerületen jelen van), hogy a klasszikus, tradicionális férfi nemi szereppel nincs összhangban az, hogy valaki az önmagával, pláne a testével kapcsolatos érzelmeiről, vagy a gyengeségeiről beszéljen. Egészségmagatartással kapcsolatos hazai vizsgálatok azt találták, hogy a férfiak gyakrabban halnak meg olyan testi betegségekben (pl.: szív-és érrendszeri zavarok, daganatos megbetegedések) amikben a nők nem, mégpedig azért, mert a nők könnyebben és hamarabb kérnek orvosi segítséget.

Utóbbi két ok miatt viszont nagyon nehéz megítélni, hogy az evészavarban szenvedő férfiak hányan is vannak valójában. Nyilván tudjátok, hogy következtetéseket (mondjuk egy zavar mibenlétére, háttértényezőire, elterjedtségére, megelőzési vagy terápiás lehetőségeire vonatkozóan) csak megfelelő létszámú csoportok vizsgálata után lehet levonni. Ezért aztán a férfiak evészavarairól kevés megbízható adatot találunk a szakirodalomban. Azért néhány fontosat mégis.

Az eddigi vizsgálatok szerint a a nők és a férfiak anorexiája és bulimiája alapvető jegyekben nem különbözik egymástól, legalábbis, ami a pszichés háttértényezőket illeti. A kontroll, a testi megjelenés, a túlzott megfelelésigény, a tökéletességre törekvés, az önértékelési zavarok ugyanúgy fontosak mindkét nem betegeinél.

Anorexiában találtak néhány említésre méltó különbséget, ezek az alábbiak:

- az anorexiás férfiak testsúlya magasabb volt, mint az anorexiás nőké (nyilván nem egymáshoz viszonyítva, hanem a korcsoporthoz az adott nemen belül). Az anorexiás férfiaknál az átlagsúly csak 8%-kal volt alacsonyabb, mint a normál érték legalsó határa.

- az anorexiás férfiak között kiemelkedően magas a homoszexuálisok aránya (nőknél ilyen összefüggést nem találtak)

- az apa-fiú kapcsolat milyensége fontosabbnak bizonyult, mint az anya-fiú kapcsolat (bár értelemszerűen egy rossz apa-fiú kapcsolat befolyásolja az anya-fiú viszonyt is).

A bulimiás férfiak közül többen szenvedtek alkoholproblémáktól, gyakoribb volt közöttük a társadalmilag deviánsnak számító viselkedés, és a depresszió, mint a nők körében. De a betegség alapvető okait, tüneteit, háttértényezőit, kezelését illetően számottevő különbséget a férfi és a női betegek között még nem találtak.  

Az eltérő terápiás támadáspontok vagy stílus viszont indokolt lehet, de ez inkább a nemek közötti általános különbségekből adódik, mintsem a betegség jellegzetességeiből.

A túlevéses zavar férfiaknál

A túlevéses zavar (BED – binge eating disorder) legfontosabb diagnosztikai kritériuma a kontrollvesztés élménye az evés alatt. A bulimiával ellentétben viszont nem feltétlenül jár kompenzációs mechanizmusokkal a hízás megelőzése céljából.

Az anorexiától és a bulimiától ezt a betegséget a férfiak nagyobb aránya is megkülönbözteti: körülbelül 2 férfi betegre jut 3 nő, de a túlevéses zavar aránya általában nő a jóléti társadalmakban – férfiak és nők között egyaránt.

Lényeges, hogy nem minden elhízott személy szenved falásrohamoktól! Kb. 30%-uk súlyfeleslege mögött találhatóak kontrollálhatatlan túlevések. A többieknél hormon-és/vagy anyagcsere zavarok, mozgásszegény életmód, rendszertelen evés, helytelen táplálkozási szokások felelősek az elhízásért.

Túlevéses zavar esetén több hasonlóságot találtak a nemek között, mint különbséget. Azonosságok vannak a családi háttér, a gyermekkori tapasztalatok, a járulékos pszichés problémák és a kezelési módokra adott reakciók tekintetében is.

Figyelemfelkeltő különbség azonban, hogy a férfiak magasabb fokú pszichés szenvedésről számolnak be, mint a nők a túlevések kontrollálhatatlanságára vonatkozóan. Ennek oka lehet az, hogy a kontrollérzés a férfiaknak nemi szerepükből adódóan fontosabb.

A férfiaknál a túlevéses zavar mellett gyakrabban fordul elő túlzott mértékű alkoholfogyasztás, illetve alkoholfüggőség.

Bár negatív érzelmek (szomorúság, félelem) esetén a férfiak is hajlanak arra, hogy felesleges evésben keressék a megnyugvást, de a nőkhöz viszonyítva számukra nehezebb felismerni az étkezés és az érzések közötti kapcsolatot vagy megfogalmazni azt.

Az evészavaros férfiak legnagyobb arányát 25 és 34 éves kor között találták, a legalacsonyabbat 65 év felett. (Sajnálatos módon, ehhez nagy valószínűséggel hozzájárul a férfiak egyre csökkenő átlagéletkora :( )

Férfiaknál a falásrohamok leggyakoribb kiváltói az alábbiak: édesség utáni sóvárgás (45%), unalom vagy magány (27%), stressz (25%), családi, munkahelyi gondok (8%).

A túlevéses késztetés főleg esténként vagy az éjjeli órákban tör rá az érintettekre – míg nőknél gyakoribbak a napközbeni túlevések vagy az egész napos eszegetések.

Érdekes különbség, hogyan reagálnak az evési problémákkal küzdő nők és férfiak a fogyókúra megszegését jelentő stresszhelyzetekben: a nőknél az étkezésre vonatkozó, a saját maguk által felállított szabályok megszegése gyakrabban vezetett túlevéshez.

A nőkkel ellentétben a férfiak csak abban az esetben számoltak be falásrohamról, amikor az elfogyasztott ételmennyiség objektíven óriási volt.

A férfiak körében nagyobb a kevésbé komoly evészavar kialakulásának esélye, viszont kisebb a súlyos evészavaroké. Ez részben annak tudható be, hogy a túlsúlyos férfiakat jobban elfogadja a társadalom, másrészt ők maguk is nagyobb súlytöbbletet tolerálnak magukon, mint a nők. Ez viszont nagyban csökkenti az önhánytatáshoz és a drasztikus diétázáshoz hasonló magatartásformák felvételének kockázatát.

A krónikus fogyókúrák egyik nemre sincsenek jó hatással. A kutatások során azt találták, hogy a diétás periódusok számának növekedésével nőknél és férfiaknál egyaránt nő az alkoholfogyasztás, a dohányzás, az öngyilkossági hajlam, a negatív szexuális élmények (esetleg nemi erőszak), egyéni vagy családi feszültségek gyakorisága.

Izomdiszmorfia (inverz anorexia nervosa)

A zavar elsősorban olyan férfiakra jellemző, akik igen izmosak, súlytöbbletük van, félnek a soványságtól (soványságfóbia), testképzavaruk mellett azonban az evési viselkedés zavara nem feltűnő. Rejtőzködő viselkedés és esetenként az anabolikus szteroidok abúzusa jellemzi őket, kényszeresen edzenek, hízni szeretnének. Nincs szó ugyanakkor a táplálékfelvétel elsődleges zavaráról – sokat esznek a zavarban szenvedők, de az izomnövelés céljából, más evéstünet (például kontrollvesztés, manipulálás) híján. Az izomdiszmorfiásokat az alábbiak jellemzik:

1. A személy túlzottan sokat foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a teste nem eléggé szikár és izmos. A jellemző társult viselkedések magukba foglalják az órákig folytatott súlyemelést és az étrendre fordított túlzott figyelmet.

2. Az aggodalmaskodás klinikailag jelentős feszültséget vagy rosszabbodást okoz társas, foglalkozásbeli, vagy más fontos téren, amelyet a következő négy kritérium közül legalább kettő jelez:

• 2a. Az egyén gyakran felad fontos társas, foglalkozásbeli, vagy rekreációs tevékenységeket, mert kényszeres szükséget érez, hogy betartsa edzési és étkezési menetrendjét.

• 2b. Az egyén kerüli az olyan helyzeteket, amelyekben teste ki van téve mások tekintetének, vagy ilyen helyzeteket csak jelentős feszültségérzéssel vagy szorongással vállal.

• 2c. A testméret vagy az izomzat elégtelensége miatti aggodalmaskodás klinikailag jelentős feszültséget vagy rosszabbodást okoz társas, foglalkozásbeli, vagy más fontos téren.

• 2d. Az egyén annak ellenére folytatja az edzést, speciális étkezést, vagy ergogén (teljesítménynövelő) szereket használ annak ellenére, hogy tudomása van a nemkívánatos testi és lelki következményekről.

3. Az aggodalmaskodás és a viselkedések elsődleges központja az, hogy a személy túl kicsinek vagy elégtelen izomzattal rendelkezőnek tartja magát. Ez elkülöníthető a kövérségtől való félelemtől, mint az anorexia nervosában észlelhető, vagy a külső megjelenés más szempontjai miatt fennálló elsődleges aggódástól, mint a testdiszmorfiás zavar más formáiban.

Mivel ezen új típusú zavarok gyakran társulnak anabolikus szteroidok alkalmazásával, korai felismerésük döntő jelentőségű lehet a testi és pszichés szövődmények kialakulásának megakadályozása szempontjából. Az 1990-es években a kutatók a szenvedélyszerű testépítést az evészavarok kialakulásának egyik lehetséges kockázati tényezőjeként kezdték vizsgálni. Olyan személyiségjellemzőket találtak, amelyekben a profi testépítők hasonlítanak az evészavarban szenvedőkhöz, e jellemzők közé tartoznak a testi elégedetlenség, a karcsúságra törekvés, a perfekcionista attitűd (tökéletességre törekvés), az alacsony önértékelés, a kényszeres tünetek, a szorongás, az ingerlékenység. Számos kutatás megerősíti azt is, hogy a testépítéssel akár amatőr, akár profi szinten foglalkozók jelentős hányada abnormális evési szokásokat mutat, annak ellenére, hogy az evészavarok diagnosztikai kritériumait nem teljesítik. Egyes kutatók arra a következtetésre jutnak, hogy a rekreációs vagy versenyszerű testépítés fokozza a kockázatot.

Schwarzenegger megjelenése a filmvásznon megemelte a társadalmilag elfogadható izomzat mércéjét, ez az ideál kilépett a testépítők szűk köréből.  Az izomdiszmorfia kialakulásában nagy szerepe lehet a férfiak atlétaideáljának („Schwarzenegger-ideál”), mely a női karcsúságideál ellenkezője, s kulturális nyomást fejt ki a férfiakra (így analóg a karcsúságideállal). Ebben a tömegtájékoztatás szerepe igen fontos. A testi identitás problémáival küzdő fiatal férfiakra ez a kulturális nyomás fokozott erővel hat.